A bűnbánat mindenképp szükséges. Nincs hatékonyabb eszköz ennél a lélek rendezetlen szenvedélyeinek megfékezésére és a természet ösztöneinek átvilágítására. Így jutunk majd az égi boldogság birtokába, amely minden földi örömöt fölülmúl, ahogyan a lélek a testet, és az ég a földet.

Jézus azt mondta Szent Pálnak: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,4) Nem azt mondta: "Miért üldözöd a keresztényeket?" Nyilvánvaló igazság szól itt: "Bármit tesztek a legkisebb testvéreimmel, velem teszitek azt" (Mt 25,40).

A bűnösöket legegyszerűbben saját életünk tanúságtételével téríthetjük meg. Azzal a szellemmel, amellyel választ adunk isteni küldetésünkre; teljes odaadásunkkal, nagylelkű és boldog szolgálatunkkal, azzal a szeretettel, amelyet egymás iránt táplálunk, és a szegények között is legszegényebbek iránti apostoli buzgósággal. Így teszünk tanúbizonyságot Krisztus szeretetéről.

Jézus mindig megóvja azok szívét, akik magukat Neki adják. Ha valaki nem keresi Istent, akkor ne vitatkozzatok vele és ne válaszoljatok kérdéseire: hagyjátok, mert még nincs "készen", de imádkozzatok érte, hogy megvilágosodhasson.

Minden lehetőt meg kell tennünk azért, hogy a családok együtt maradjanak. Emlékezzünk arra, hogy "az egységért imádkozó család egységben is marad". Nagyon sok széttört, szétesett család van: a kereszt jele és egy jól elimádkozott Üdvözlégy segít majd nekik.

Newman bíboros írja: "Segíts, hogy árasszam illatodat, amerre csak járok. Tedd, hogy szavak nélkül szóljak, tetteken keresztül beszéljek, a vonzás erejével, cselekedeteim elsöprő hatásával, a szeretet teljességével, amelyet szívem táplál irántad."
A béke jegyében munkálkodunk.

- Szeretni,
- adni,
- elfogadni.
Ez a három az öröm, és ezek benne vannak az örömben. Nincs okunk arra, hogy boldogtalanok legyünk: senki sem kényszeríthet bennünket rá.

A bűnbánat arra hív, hogy megtérjünk a bűnből Istenhez: a középszerűből a lángoló és nagylelkű élethez.
Békességünk akkor lesz, ha nem magunkhoz, hanem Hozzá fordulunk, hogy a bűnökért való vezeklésből eredő kegyelemből és az Istennel való megbékélésből mások is részesülhessenek.

Az emberek mindent megtesznek azért, hogy kizárják Istent az emberi életből. Abortusszal pusztítják el az életet, és lombikgyerekeket csinálnak, csak hogy megmutassák - mint "egykor az Isten" -, képesek életet teremteni. Az Isten képmására teremtett ember megpróbálja most elpusztítani Istent.
Jelenlétetekkel ti épp az ellenkezőt próbáljátok tenni! Nem mintha büszkének kellene erre lenni, de a ti teljes bizalmatoknak és engedelmességeteknek Istenről kell tudósítania az embereket. Azt kell mondania, hogy Isten él, közöttünk lakozik. Ki kell nyilvánítani a világnak, hogy "Isten létezik".

Jézus azt kéri mindannyiótoktól, hogy mosolyogva fogadjátok mindazt, amit Ő küld; amit pedig kér, azt mosolyogva ajándékozzátok Neki.

A szeretet az, ami mindent megcselekszik.
Ti és én, miért vagyunk mi itt? A szegények között is legszegényebbek megmentéséért és megszenteléséért. De milyen módon? Megmosva a leprásokat, tanítva a gyermekeket - tehát apró dolgokat cselekedve. De épp a kis dolgok vezetnek az üdvözüléshez, ami nem más, mint szentté lenni.

"A szív bőségéből szól a száj..." (Lk 6,45) Ha szívetek szeretettel teljes, akkor szeretettel fogtok szólani.

Jézus alázata jól látható a jászolban, az egyiptomi száműzetésben, rejtett életében, abban, hogy saját népe nem értette meg, apostolainak hűtlenségében, a zsidók gyűlöletében, keresztútjának szörnyű szenvedéseiben, halálában... és most, immár folyamatosan, az Oltáriszentségben.
Nagy erény az alázat gyakorlása - főként akkor, ha nem is tudjuk, hogy alázatosak vagyunk.

Helyesen gondolkodjatok, és jót szóljatok mások jóságáról! Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet. Hálám és szeretetem mindannyiótoknak, mélyből fakadó és személyes szeretetem. Ahogyan Krisztus szeret engem, úgy szeretlek én benneteket. Mindannyian egyetlen szeretetteli szív vagyunk, és megengedjük Jézusnak, hogy mindannyiunkban teljességgel élhesse életét.

A helyesen megélt engedelmesség megszabadít bennünket az önzéstől és a gőgtől, és így segít, hogy megtaláljuk Istent. És Benne az egész világot. Az engedelmesség apró cselekedetei építik a folyamatos, készséges, boldog és teljes engedelmességet, és mint az olajcseppek, táplálják Jézus lámpását, amely világít életünkben.