Loyolai Szent Ignác

Világiakkal jobb reggel beszélni az örök üdvösségre vonatkozó dolgokról, délután pedig a világi ügyekről.

Ha a test – egészségére hivatkozva – panaszkodik valamilyen megterhelés miatt, nem kell rá hallgatni a könnyebbség reményében, hanem egyenlő mértékű teherrel felcserélve el kell némítanunk.

Ebben a házban ismeretlen az „Akarom” és „Nem akarom”.

Azoknak, akik mások lelkével törődnek, semmi másra sincs olyan nagy szükségük, mint a megkülönböztetés lelkületére, különben, míg mások üdvösségéről gondoskodnak, veszélyeztetik a sajátjukat.

Valóban ritka az olyan ember, aki minden gyengeségét jól ismerné, hacsak Isten különösen fel nem tárja azokat neki.

Keveset számít, ha a világot hanyagul szolgálod, az azonban elviselhetetlen, ha Istent szolgálod hanyagul.

Kerüld a makacsságot, de ha egyszer valami jót elkezdtél, ragaszkodj hozzá, hogy attól se gyalázatos futás, se kétségbeesés el ne távolítson.

A felebarátunk üdvösségéért való fáradozásban szükségünk van tekintélyre, de olyanra, amelyben semmi sincs a világ hiú tekintélyéből.

Ha felebarátod teljesen nyilvánvaló vétkére józan ésszel nem találsz mentséget, akkor se a hibázót, hanem a kísértés hevét okold, amelyben te jobban, vagy legalább éppen úgy elbuktál volna.

Aki meg akarja reformálni a világot, önmagával kezdje, különben hiába fáradozik.

Úgy rendezd a benső embert, hogy annak rendje a külső emberre is kiáradjon.

Ne dönts semmiről, ha lelked akár a heves érzelem, akár a levertség állapotában van, hanem amikor lecsillapodott a hév, kövesd azt, amit az érett értelem, s nem a pillanatnyi fellángolás tanácsol.

Ó, mennyit veszít nemcsak szabadságából, hanem tekintélyéből és jó hírnevéből is az, aki ajándékot fogad el.

Teljesen ismerd meg az embert, mielőtt barátjává válnál.

Úgy tegyünk mindent, hogy dicséret keresése távol legyen cselekedetünktől: de olyan legyen minden tettünk, hogy abban semmit se lehessen joggal kifogásolni.