Ha a részben még megszelídítetlen természetünk ösztönzései hivatásunkhoz nem illő szavakat és tetteket csalnak elő belőlünk, mindaddig keményebben kell zaboláznunk ezeket, amíg nem engedelmeskednek nekünk.
A nagyon erényes emberek – bár tanulságuk kevés segítséget jelent felebarátaiknak – ékesszólóan prédikálnak és megjelenésükkel hathatósabban veszik rá az embereket a jó életre, mint ahogyan szónoki jártasságukkal tehetnék a magasan képzett emberek.
Azokkal, akik bele vannak bonyolódva saját ügyeikbe, nem hasznos mindjárt kezdetben lelki dolgokról beszélni, mert ez olyan lenne, mint csalétek nélkül kivetni a horgot.
Talán azért helyezett téged Isten a világra, hogy úgy élj itt, mintha sem mennyország, sem pokol nem volna? Vagy oly könnyű üdvözülni, hogy gondot sem kell reá fordítani?
Semmit sem szabad elvetni, ha önmagában nem rossz, valamely visszaélés miatt; különben az Isten dicsőségének nagy növekedéséhez vezető utat zárnánk el.