Keresztes Szent János

Akik nagyon ráhagyatkoznak természetes értelmükre, nehezen lesznek lelki emberekké. Csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy egyedül ennek segítségével tehetnek szert lelkierőre.

Ne engedd, hogy a lelkedhez férkőzzék olyan dolog, amely nem tartalmaz valamiféle szellemiséget; az ilyen dolog ugyanis rontaná áhítatodat és összeszedettségedet.

Mivel az Isten elérhetetlen, ne fáraszd magadat elmélkedésedben olyan tárgyakkal, amelyeket szellemi tehetségeid fel tudnak fogni vagy érzékeid észlelni; mert ha lelkedet ilyen alacsony dolgok kielégítenék, akkor elveszítené azt a lendületet, amely szükséges az Isten felé vezető úton járáshoz.

Aki megszokott imagyakorlatait abbahagyja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki madarat tart a kezében és azt újraelengedi, és azután csak nagy fáradsággal tudja ismét megfogni.

Aki zarándoklatra vállalkozik, legiobban teszi, ha olyankor végzi azt, amikor mások nem zarándokolnak vele együtt, még ha szokatlan időben történik is az. Ha nagy sereg indul zarándoklatra, nem ajánlom a részvételt; általában ugyanis sokal szórakozottabban tér vissza az ember, mint amikor elindult, és sokan inkább szórakozásból, mint áhítatból vállalkoznak ilyen zarándoklatra.

Az imádság helye ne legyen olyan, amely az érzéki ember számára élvezetes és gyönyörködtető; sokan választanak ki olyan helyet, ahol a lelki összeszedettség helyett érzéki élvezetekben elszórakoznak.

Imádkozásra olyan helyet kell választani, ahol az értelem és a lélek az Isten felé való szárnyalásban a legkevesebb akadályra talál.

A jó, tiszta szellem idegen érdekekkel, az emberek tetszésének keresésével mit sem törődik; a teremtményektől elszakadva, örömteljes nyugalomban él Istennel való állandó összeköttetésben.

Maradj hű az imádságban és lelki olvasmányban töltött magányhoz; maradj meg itt minden dologról való szent megfeledkezésben. Mikor ugyanis nem kell kötelességszerűen más dolgokkal foglalkoznod, sokkal inkább megnyered Isten tetszését, ha magadat tisztán megőrizni és tökéletesíteni tudod, mintha az egész világot megnyerted volna. "Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved?". (Mt. 16,26)

A képeknek csak akkor van jelentőségük, ha van bennük áhítat és hit. Ahol ezek hiányoznak, ott a kép semmit sem számít. Mily élénken látták földi élete folyamán Üdvözítőnk képét az emberek, mégsem segített azokon, akiknek nem volt hite, jóllehet sokat érintkeztek vele és látták csodatetteit.

Az ájtatos ember akaratát elsősorban a láthatatlan felé irányítja. Nincs szüksége sok képre, hanem csak keveset használ belőlük. Csak olyanokat szeret, amelyek inkább az istenit, mint az emberit ábrázolják.

A józan észtől elfogadott igazság az, hogy minden dolog lényegének megfelelő életet él. Ebből kiviláglik, hogy annak, aki az állati életet elfojtotta magában és szelemi életet él, minden késedelem nélkül kell Isten felé haladnia.

Akinek érzéki felfogóképessége tisztult és a léleknek alá van rendelve, azt az érzéki dolog már az első észrevevésnél az Isten felé emeli.

Ha az akarat az érzéki örömök által fölemelkedik az Istenhez és ezek serkentik a kitartásra az imában, akkor nem szabad megvetnie az ilyen indítóokokat. Ebben az esetben ugyanis az érzéki dolgok valóban arra a célra szolgálnak, amelyre az Isten őket teremtette, tudniillik, hogy általuk egyre jobban szeressük és megismerjük őket.

Minden léleknek jól meg kellene gondolnia, hogyha szükségében nem is segíti meg azonnaI az Isten és nem haltgatja meg a kérést, azért mégsem feledkezik meg arról, hogy megfelelő időben segítse őt, ha állhatatos marad és nem fárad bele az imádságba.