Böjte Csaba OFM

Sokszor rengeteg félelem, szorongás van bennünk, pedig mernünk kellene szeretni! A szeretet Isten jelenléte a mi életünkben. Merjük szeretni egymást, merjük elfogadni egymást, merjünk lehajolni egymáshoz!

Az az Isten, akit én szeretek: még ha én bűnös vagyok, vagy kicsi, korcs, akkor is mellém áll. Nem kér számon semmit. Nem fedd meg.

Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten megállíthatatlanul építi a világot benned - és ha akarod - általad.

Tudok-e hálát adni, hogy milyen jó dolgom van? Milyen jó lenne egy kicsit megfeledkezni saját dolgaimról, hogy mások gondjaival törődhessek!

A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk! Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.

Higgy!!! Ki látott már hitetlen sereget hódítani?
Indulj el! Isten Országa előtted van!
Az Út maga a Mester, légy vidám, játssz a napfényben!

Csodálom Jézus Krisztus végtelen bizalmát! Már működése elején szétküldi kettesével az apostolokat, majd a hetvenkét tanítványt. Számára a világ nem színpad, az emberek nem lelkes nézőközönség, hanem minden embert felkér, hogy társa legyen egy jobb világ, Isten országának építésében.

Milyen szép lenne, ha nemcsak kérnénk az Úr imájában, hogy "Jöjjön el a Te Országod", hanem összeszedett, öntudatos, komoly munkával el is kezdenénk azt építeni!

Nem bíróknak kell lennünk, hanem orvosoknak. Álljunk a tévelygők mellé, és segítsünk nekik levetni a páncéljukat! Sohasem szabadna elfelejteni, hogy minden Saulban ott rejtőzik egy Szeretethimnusz.

Milyen jó lenne, ha mernénk vállalkozni arra, amit Isten kér tőlünk! A legrosszabb dolog, ami veled történhet, ha megalkuszol. Van egy szép terved, álmod, de az túl magas neked. Talán majd a következő életedben megvalósítod... És nem mersz belevágni.

Vajon mit érezhet a mi Urunk, Istenünk, amikor azt látja, hogy sok-sok ajándékának nem tudunk örvendezni? Hiszen végül is - a tudósok szerint - ötmilliárd éve építi, formálja, szépíti világunkat, túlcsorduló szeretettel, és tőlünk csak nyafogást, elégedetlenkedést, bizalmatlanságot kap...

Örültem én valaha is annak, hogy van két lábam, amivel el tudok jutni oda, ahova akarok? Ajándék! Van két kezem, amellyel megsimogathatok egy gyermeket, megírhatok egy levelet; van, aki hegedülni is tud vele. Ajándék!

Az Isten által teremtett ember jó. Nagyon el tud mocskolódni, látszólag nagyon gonosszá tud válni, de mélyen bent, a lelke legmélyén ott van a tisztaság.

Az ember jó, Isten műve, csoda! Isten belénk teremtette mindazt a készséget, amellyel szeretve-áldva megszentelhetjük önmagunkat s a világot.

Csodálatos érzés tudni, hogy munkáddal örömet okozhatsz a végtelen Istennek! Tudni azt, hogy erőfeszítéseid, mindennapi csetlő-botló jó szándékod parányi kezedet Isten végtelen kezébe teszi, és lábadat a végtelent járó Isten lépteihez igazítja.