A rossz félelmetes erővel vonzza az embereket, olyannyira, hogy számos bűnös magatartásformát sikerült "normálisnak" vagy "elkerülhetetlennek" bélyegeztetni...

A legnagyobb illúzió, amely a legsúlyosabb szerencsétlenséghez vezet, az az ámítás, amely szerint az élet Isten nélkül is élhető, a szabadság pedig elérhető az erkölcsi igazságok figyelembe vétele és személyes felelősségvállalás nélkül is.

Nem szabad félni attól, hogy nevén nevezzük minden rossz elsődleges szerzőjét: a Gonoszt. Az általa alkalmazott taktika célja, hogy ne fedje fel önmagát - hogy a rossz, amit kezdettől fogva ő olt az emberbe, magából az emberből, az emberek, osztályok, nemzetek közötti rendszerekből táplálkozzék, hogy egyre inkább strukturális bűnné váljon, és ezáltal egyre nehezebbé váljon személyes bűnként való megragadása. Ezáltal az ember mintegy "felszabadítva" érezheti magát a bűn alól, miközben egyre inkább elmerül abban.

A dolgok legmélyén a kultúra mély válsága húzódik meg, amely megkérdőjelezi a tudás és az etika alapjait, s egyre nehezebbé teszi az ember megértését, valamint kötelességeinek és jogainak világos felismerését.

Civilizációnk több szempontból is beteg és mély változásokat okoz az emberben, Miért van ez? Azért, mert társadalmunk elszakadt az ember teljes igazságától, attól az igazságtól, hogy a férfi és a nő személy.

A történelem arra tanít bennünket, hogy azok az emberek és népek, amelyek azt hitték, Isten nélkül is boldogulnak, mindig tragikusan tönkrementek.

"Öltsétek magatokra az új embert!" (vö. Ef 4,24), úgy, ahogy ezt ezer éve őseitek tették, amikor Szent István vezetésével megtértek a pogányságból! Jól ismeritek hazátok történelmét és tudjátok, mennyi veszély fenyegette hosszú történelme során. A nemes magyar nép, mindennel dacolva, hűséges maradt, mert a döntő pillanatokban, még a nagy tragédiák közepette is, sikerült megújulnia a hitben és a keresztény életben.

Az lsteni Gondviselés nagy ajándéka volt, hogy ezer évvel ezelőtt a magyar nemzet számára kiváló államférfit adott. Rátermettségét és bölcsességét felismerte Szilveszter pápa, amikor koronát adományozott neki. (...) A korona elnyerését István nem kitüntetésnek, hanem szolgálatnak tekintette. Korának körülményei között mindig a rábízott közösség javát kereste.

Bátran és türelmesen nézzetek szembe a mostani társadalmi átalakulás okozta nehézségekkel! Fedezzétek föl magyar és keresztény gyökereiteket, és minden lehetőt tegyetek meg a szebb jövő építéséért. (...) Ne hátul kullogva rimánkodjatok azért, hogy befogadjanak benneteket, hanem úgy jelentkezzetek, mint akik a keresztény eredetű, nagy európai hagyományt hordozzátok.

A Magyarország és Európa előtt álló feladat nagyobb, mint mindaz, amit anyagi és kulturális erőinkkel megvalósíthatunk. Az imádság ezért életbevágóan fontos.

A magyar társadalom az átmeneti kor mély válságát éli át (...), erősen fenyegeti a szekularizmus veszélye is. Alapvető erkölcsi erényeket nemegyszer elhanyagolnak vagy egyenesen nevetségessé tesznek.

Az ősi magyar egyház kedves fiai és leányai! Ismerem a megpróbáltatásokat, amelyekkel meg kellett küzdenetek az elmúlt negyven év folyamán. Ismerem azokat a nehézségeket, amelyek elsősorban Isten Népének egységét kezdték ki ebben az orszdában...

Ó, Mária, Édesanyánk, aki ismered az Egyház és a világ szenvedéseit és reményeit, segítsd gyermekeidet a mindennapi élet elkerülheterlen próbatételei között! Eszközöld ki számunkra, hogy közös erőfeszítéseink által megakadályozhassuk a sötétség gyözelmét a világosság fölött! Ó, Megváltásunk Hajnalcsillaga, Rád bízzuk utunkat az új évezred kezdetén, hogy a Te vezetésed alatt minden ember találjon rá Krisztusra, a világ Világosságára, a mi egyetlen Üdvözítőnkre, aki az Atyával és a Szentlélekkel uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Krisztus azt akarja, hogy Péter Utódaként tanúskodjam az egész világ előtt arról, miben mutatkozik meg korunk emberének nagysága - és nyomorúsága. Miben nyilvánul meg veresége, és miben a győzelme. (Auschwitz, 1979. jún 7.)