Kempis Tamás: Krisztus követése

Az emberek tanúbizonysága sokszor megcsal, az Úr ítélete viszont igaz, állandó, meg nem másítható.

Az alázatos ember mindenkivel békében él, a kevély szívében gyakori vendég az indulatés a bosszúság.

Inkább a tűrésre rendezkedjél be, ne a vigasztalásra, a kereszthordozásra, ne az örömre.

Az a dolgunk hát, hogy túlemelkedjünk minden teremtményen, és önmagunktól is tökéletesen elszakadjunk.

Mert ugyanabból, amiből élvezetünk ered, gyakran elvesszük a fájdalom bérét is.

De aki benned bízik, Uram, és őszinte szívvel Téged keres, az nem könnyen botlik el.

Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, Uram, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek.

Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni életében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia.

Az ember amíg csak él, teljesen sohasem lehet biztonságban a kísértésektől, mert bennünk van a kísértések forrása.

Ha Krisztus a tiéd, gazdag vagy, és semmi másra nem szorulsz.

Úgy van rendjén, hogy Istent tartsd legfőbb és legvégső célodnak, ha boldog akarsz lenni.

Ha abból élsz, ami benned van, nem fogod sokba venni az elszálló szavakat.

Teljék tetszésed mindenek fölött az örök Igazságban, ne legyen soha tetszésedre alantas semmiséged.

Nem árt az, ha mindenkinél alábbvalónak gondolod magadat, de nagyon sokat árt, ha csak egynek is elébevágsz.

Igazán nem nagy dolog, ha olykor-olykor keményebb szót kell hallanod, ha már ostorcsapást el nem viselhetsz.