Kempis Tamás: Krisztus követése

Ha Isten van közöttünk, úgy van rendjén, hogy néha a magunk tetszésétől is el tudjunk szakadni a békesség kedvéért.

Ha szíved nem az Úrba gyökerezteted, egyetlen eltökéléssel: hogy Érte mindent elviselsz, bizony ki nem bírod a heves ostromot.

Az istenszeretet mindent legyőz, és az emberi léleknek minden erejét elmélyíti, megsokszorozza.

Csak a kereszt szolgái találják meg a boldogságnak és az igaz világosságnak útját.

Ha betért hozzád a mennyei kegyelem és az igazi szeretet, nem lesz helye benned semmi irigységnek, sem szívbeli fukarságnak.

Mit félsz hát fölvenni a keresztet, ha azzal juthatsz el Isten országába?

Jó tanács az, hogy amikor elfog a lélek buzgósága, gondolj rá, mi lesz veled, ha e világosság kialszik.

Állj helyt Krisztussal és Krisztusért, ha Krisztussal együtt uralkodni akarsz.

Annál magasabbra jut az emberaz Istenhez vezető úton, minél mélyebben leereszkedik önmagába, s önmaga előtt minél inkább megsemmisül.

Bánd meg általában minden bűnödet, mindennapi botlásaid miatt pedig indíts különös bánatot.

Ne azt kérd, ami neked kedves és kellemes, hanem ami az Úrnak örömet és dicsőséget szerez.

Ebben az életben minden tökéletesség magában hordoz valami fogyatkozást; és minden okoskodásunkban van valamicske homály.

Ingerel és kísérget az őskígyó, de az imádság megfutamítja, s a hasznos munka nem engedi, hogy hozzád férkőzzék.

A tiszta lelkiismeret sok mindennek elviselésére képessé tesz, és jókedvű a balsorsban is.

Ha azt akarod, hogy mások elfogadjanak, fogadd el te is a többieket.