Ferenc pápa

Az imádság tartja égve a szív lámpását. Amikor úgy érezzük, hogy lelkesedésünk kialszik, az ima fellobbantja a lángot, mert visszavezet minket Istenhez, mindennek a középpontjához. Az ima felébreszti a lelket, és arra irányítja, ami számít, a létezés céljára.

A Krisztus Szíve iránti tisztelet alapvető fontosságú keresztény életünkben. Kifejezi a hit és imádat nyitottságát az Úr isteni és emberi szeretetének misztériumára. A Szent Szív az evangélium szintézise.

Nem válhatunk szentekké a homlokunkat ráncolva. Örömmel teli és reményre nyitott szívre van hozzá szükség.

Kérjük a Szentlelket, hogy élessze fel a szeretet tüzét a szívünkben, és ösztönözzön minket arra, hogy örömmel tegyünk tanúságot az Ő jelenlétéről életünkben.

Öröm nélkül a hit szigorú és nyomasztó gyakorlattá válik, és fennáll a veszélye, hogy megfertőződünk a szomorúsággal. Öröm nélkül nincs életszentség!

Jézust, az Atyát és Szűz Máriát gyakran hívjuk segítségül, de a Szentlélekhez ritkán szólunk imádságban. Pedig a Szentlélek az, aki megváltoztatja a szívünket, felken minket jelenléte által, és segít nekünk megérteni az Egyház valóságát és Isten misztériumát.