Szent Bernát

Gyanús az a szeretet, amelyet valamilyen érdek reménye mozgat. Gyenge az a szeretet, amelyet a remény megszűnése kiolt. Tisztátalan az a szeretet, amely másra is vágyik.

A szeretet nem keres önmagán kívül más okot, sem más jutalmat. Szeretek, mert szeretek, szeretek, hogy szeressek, ez jutalomnak is elég.

A szeretet forrása egyedül a szeretet, nem a tisztelet. A szeretet elég önmagának; ahol megjelenik, ott minden érzést foglyul ejt és önmagába vonja.

A lélek Istenhez az Igéhez való megtérés útján jut el. Az Ige által alakul át, az Igéhez kell hasonlóvá válnia - mégpedig a szeretetben.

Minden ember, - bármennyire bűnös is - megtalálhatja magában azt, amiből újjáéledhet a megbocsátás és irgalmasság reménye. Mert Isten képmására vagyunk teremtve, ez nem vész el, ez az ékességünk.

A fagyos szív az izzó lélek szavát nem képes felfogni. Így a szeretet beszéde érthetetlen, idegen nyelv marad annak, aki nem szeret.

A szeretet legyőz minden félénkséget, átlépi az illendőség bénító korlátait és az okos megfontolás fékeit feloldja. Bizalommal és gondtalanul felülemelkedik minden kényszerűségen.

Ő, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, sokminden fölött elnéz.

Az ember öröktől fogva Istenben van, mert Isten öröktől fogva szereti őt. Az Isten pedig attól a pillanattól kezdve van az emberben, amikor az ember elkezdi Őt szeretni.

Isten és ember egysége egyetértést jelent: ugyanarra törekedni egyetlen szeretetben. Az az ember, akit Isten szeret, teljesen Istenbe kapaszkodik és ez a viszontszeretet még jobban Istenhez kapcsolja. Az ilyen emberről mondják, hogy Istenben marad és Isten őbenne.

A szeretet által van az ember Istenben és Isten az emberben.

A szív gondolata és a lelkiismeret ítélete ad színt a tetteidnek.

A tudás szeretet nélkül gőgössé tesz, a szeretet tudás nélkül tévedésbe visz.

Ahol a Lélek, ott a szabadság.

A szívtől függ minden.