Jól mondta Szent János a Titkos jelenések könyvében, hogy az asszony „nagy jel”, hogy égi tünemény, hogy ragyog, mint a nap, hogy tehát a szellem s a szépség megtestesülése s legszebb kiadása az Istenhez hasonló embernek. Ez az asszony nem merev, hideg fölség, hanem egy személyben fölséges is, meg anya is. Ezt megérezte a keresztény áhítat, azért mikor imájában úgy üdvözölte a Szent Szüzet, hogy „Üdvözlégy mennyország királynéja”, rögtön hozzátette, hogy nemcsak királyné, hanem életet adó „élet” s gyönyörűséges „édesség” s vonzó s nyugtató „reménység” is.
[PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, 254. old.]