A múlt évet azzal zártuk be, hogy hálát adtunk mindenért; hálát életért, öntudatért, egészségért, erőért, munkakedvért – hálát barátságért, szülői, hitvesi, testvéri, gyermeki szeretetért, hálát a természet s a kegyelem minden adományáért: az új évet pedig kezdjük meg a) hittel: hódoljunk meg Isten szent fölségének. Imádjuk Őt, az élet s halál Urát s az idők s az örökkévalóság Királyát. Ez év első napján adományainak új sorozata előtt állunk. Ő adja nekünk az időt s buzdít: „redimite tempus”, vegyétek meg az időt; időt adok, de csak akkor lesz tietek, ha jó, nemes élettel, ha krisztusi cselekedetekkel kitöltitek. Ő ad parancsolatokat s kiszabja kötelességeinket, s nekünk minden kötelességben az Ő szent akaratát kell látnunk és teljesítenünk, Ő ad tehetséget és kegyelmet, hogy tiszta szívvel s öntudatos erkölcsi motívumokkal dolgozzunk. – Uram, élet és erő forrása, én a csepp a vedren, éppúgy kezeidből való vagyok, mint csillagos világaid; áldlak s örülök, hogy vagyok. Ez a szent öröm hajnalt fest ez év első reggeleibe, s e hajnalokban lelkem a te pacsirtád. Kérlek, adj hitet, adj világosságot; nem tudom, mit hoz ez év, de bármit hozzon, ne sötétüljön el lelkem.
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Karácsony, 105. old.]