A hittanulóknak Nagyböjt folyamán a keresztségre készülve két szöveget kellett megtanulniuk és Nagyszombat reggelén fölmondaniuk: a Hiszekegyet és a Miatyánkot.

Érdekes módon a Miatyánkot az ősegyházban „evangéliumi törvénynek” nevezték.

Most kezdjük érteni, hogy mit jelent ez. Tehát már nem a Tízparancsolat a törvény teljessége, hanem az, amit Jézus elénk élt és a Miatyánkban imádság formájában ránk hagyott.

Egyébként a Miatyánkban benne van az egész törvény, de nem mint parancsok listája, hanem mint az örök életet adó, végtelenül szerető Atya szüntelenül vezérlő, személyes akaratának keresése és teljesítése.

(Barsi Balázs: Az irgalmas atya)