A bűn arészben is kétféle, hogy vannak bűnök akaratból és vannak gyarlóságból; néha hidegen, öntudatosan számítva, máskor homályos tudattal, ösztönszerűen vétkezünk. A második osztály nyit a törekvéseknek óriás tért. Gyarlóságból vétkezünk, ha türelmetlenül kifakadunk, ha képzelődünk, meggondolatlanul gyanakodunk, hirtelenkedve ítélünk, – rossz kedvünket le nem győzzük, kelletlenül elhagyjuk magunkat, fegyelmezetlenül oly szavakat mondunk, melyek kisiklanak és sértenek, a szórakozottság ellen nem küzdünk, – a lanyhaságnak engedünk, – hűtlenül viselkedünk, – különfélét gondolunk s nem őrizzük önmagunkat, – hiányzik a mérséklet, megfontolás. Megalkuszunk; bizonyos hibákat föl sem veszünk… Hány ilyen hiba van bennünk, melyet a fölvilágosult szem meglát s elkerülni iparkodik. Mea culpa!
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Advent, 39. old.]