Szívjuk egyszersmind magunkba a szeplőtelen fogantatásban az Isten nagy vágyát. Mi az Isten vágya? – a lélek szépsége. – Mi az, ami az Isten előtt kiváló? Mi az, amivel mi az Isten szívét elragadhatjuk? Az erkölcsi tisztaság, mely a legszebb koszorú az emberiség fején; az a dicssugár, mely azt hirdeti, hogy a lélek szent és tiszta. – Mi emeli azt a lekonyított fejet büszkén az égre s mindig magasabbra, fel egészen a csillagokig? Ez az erénynek méltósága. – Mi emeli az emberi szívet, a szomorú emberi szívet? A lelkiismeretnek a tisztasága. A Szeplőtelen Fogantatás mindezt hirdeti.
[PO ÖM, XIII., Élet Igéi I., A Szeplőtelen Fogantatás ünnepére, 63-64. old.]