Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jönnek az életnek. Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűzhavasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.

Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

A szépség ott kezdődik, amikor eldöntöd, hogy önmagad leszel.

A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

A szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nem csak néma, de láthatatlan is.

Csak a gyerekek tudják pontosan, mi folyik a világon. Jobban látnak, mint a felnőttek, jobban hisznek, őszinték, és mindig, de mindig megmondják, hol a helyünk.

Amikor életed egy nagyon nehéz időszakában találod magad, és rájössz, hogy néhányan elsétáltak, soha ne mondd, hogy a barátaid elhagytak... mert akik elhagynak minket, közönséges emberek, távoli érzésűek, és akik csak elmentek mellettünk, de a szívünket sosem ismerték igazán, sosem ismerték meg az őszinte barátság értékét. Egy barát aki barát nem hagy el, nem megy el nem tàvolodik el, az igaz barát mindig ott van!

A kutatók

A kutatók

Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai…

Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél.

Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul - minden izgalom tehát belső felfogásból fakad.
Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik.

Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.

Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.

Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:ez volt a múlt, emez a vad jelen, - hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,99 hogy más legyen.

Vannak pillanatok, amikor erős a kísértés, hogy ugyanazzal válaszoljak – hogy visszaadjam a tiszteletlenséget, a kegyetlen gesztusokat. De aztán megállok, figyelek. Látom az életüket, a harcaikat, és rájövök, hogy a világ már így is elég büntetést mért rájuk. Vannak háborúk, amiket nem szavakkal, hanem csenddel vívunk meg. Végül mindenki azt adja, ami benne van. Én úgy döntök, nem adom vissza a kapott rosszat, hanem továbblépek.