A szépség ott kezdődik, amikor eldöntöd, hogy önmagad leszel.

A legtöbb ember körülbelül annyira boldog, amennyire boldog akar lenni.

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

A szépség jelenléte is néma. De legalább látható. A jóság jelenléte azonban még a szépségnél is titokzatosabb, mivel nem csak néma, de láthatatlan is.

Csak a gyerekek tudják pontosan, mi folyik a világon. Jobban látnak, mint a felnőttek, jobban hisznek, őszinték, és mindig, de mindig megmondják, hol a helyünk.

Amikor életed egy nagyon nehéz időszakában találod magad, és rájössz, hogy néhányan elsétáltak, soha ne mondd, hogy a barátaid elhagytak... mert akik elhagynak minket, közönséges emberek, távoli érzésűek, és akik csak elmentek mellettünk, de a szívünket sosem ismerték igazán, sosem ismerték meg az őszinte barátság értékét. Egy barát aki barát nem hagy el, nem megy el nem tàvolodik el, az igaz barát mindig ott van!

Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.

Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:ez volt a múlt, emez a vad jelen, - hordozd szivedben. Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,99 hogy más legyen.

Vannak pillanatok, amikor erős a kísértés, hogy ugyanazzal válaszoljak – hogy visszaadjam a tiszteletlenséget, a kegyetlen gesztusokat. De aztán megállok, figyelek. Látom az életüket, a harcaikat, és rájövök, hogy a világ már így is elég büntetést mért rájuk. Vannak háborúk, amiket nem szavakkal, hanem csenddel vívunk meg. Végül mindenki azt adja, ami benne van. Én úgy döntök, nem adom vissza a kapott rosszat, hanem továbblépek.

Az idő az, amit sosem tudsz kölcsönkérni és visszaadni sem. Mert az egyetlen, ami valóban a tiéd, az időd. Az egyetlen eszköz, mellyel mindent odaadsz annak aki fontos a számodra, hiszen nem tér vissza többé. Épp ezért becsüld meg a sajátod és tiszteld a másét. Mert eltelnek a percek, az órák, napok, évek, és nem jön vissza többé. Sosem.

Életem utolsó napjaiban értettem meg, hogy hozhattam volna más döntéseket is életem során, minden nap, minden órában, minden percben, minden másodpercben. Nem kellett volna hozzá, csak egy kis önbizalom. Elég lett volna csak egy kicsivel emeltebb fővel élni, csak egy kicsivel többre tartani magam.

A lényeg, hogy éljünk, mielőtt meghalunk. Élni igazi kaland lehet.

Boldogok, akik nem félnek a magánytól, nem félnek a saját társaságuktól, akik nem mindig keresnek kétségbeesetten elfoglaltságot, szórakozást, ítélkezést.

Arra születtem, hogy nő legyek. Az a tény, hogy nő vagyok, nem tesz engem másfajta kereszténnyé, de az a tény, hogy keresztény vagyok, másfajta nővé tesz. Ezért elfogadtam Istennek rólam alkotott elképzelését, és egész életem mindenestől felajánlom Neki – én aki vagyok, és akivé formálni akar.