Az nem kérdés, hogy igazságban kell szeretni egymást. A kérdés csak az, hogy az igazságot igazítgatod magadhoz, vagy magadat igazítod az igazsághoz? A szentek, ez utóbbi szerint éltek.

Isten nemcsak lakást vett közöttünk, nemcsak hagyja, hogy megközelítsük, nemcsak átadja magát, nemcsak erősít és táplál, hanem eggyé lesz ve­lünk, hogy felvegyen istenségébe.

Az igaz szeretet Isten ajándéka, amelyet nem tudunk csupán magunktól előteremteni. Míg az emberi szeretetet gyakran beszennyezik az önző vágyak, addig Isten szeretete önzetlen, hosszan tűrő, türelmes, és birtokában van mindazon csodálatos tulajdonságoknak, amelyeket Pál a korintusiaknak írt levelében felsorol (vö. 1Kor 13).

Krisztus követésének fontos állomása a "jobbik rész" felfedezése. A "semiittevésre" szánt időben fontos a jelenlét tanulása, a csend, és a vágyaink megtisztítása. Ebből a mély kapcsolatból, evangelizáció és közösségek születnek.

Ha minden sötétbe borul, Isten maga gyújt meg néhány csillagot, hogy átvezessen az éjszakán.

A hit folyamatos átalakulás, melyben a látás megújúl, a gondolkodás megváltozik, s más lesz a mérték is, mellyel a világ valóságait mérjük… Krisztus élő valósága tanít, hogy lássuk a dolgokat, me­lyeket másképp észre sem vennénk.

Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.

A hála őrzi meg szívünket és elménket Krisztus Jézusban. A hálás szív legmélyebb vágya: az legyen, amit az Atya akar. Ehhez mérten minden kérés másodlagos és esetleges.

A keresztségünk által kiválasztottak vagyunk Krisztus követésére és küldöttek is, mint Isten országa elérkeztének tanúi. Ehhez szükségünk van ráhagyatkozásra, szabadságra és a Krisztustól kapott hatalom gyakorlására.

Neki növekednie kell - nekem kisebbednem.
Ez az egész lelki élet.

Valószínűleg a Mennyországból sokkal több jót tehetsz majd a Földön, de ne várj addig! Keresd a jóságot itt és most, mondd ki, ha felleled, és tegyél nagyon sok jót, akivel csak tudsz!

Az állhatatos ima olyan Isten előtt, mint a nagy vizek ütemes hullámverése, melynek szépségével mi sem tudunk betelni.

Első kötelességünk, hogy a tévelygések ködéből, korunk elhomályosító törekvéseiből kihámoz­zuk Krisztus alakját, felismerjük Benne az Isten egyszülött Fiát és nyíltan, fennhangon elismerjük legfőbb Urunkat.

Sokan fedezik fel újra az Evangéliumot és ölelik magukhoz a hitet egy olyan társadalom hátterében, amelyet a mélyen szekularizált kultúra jellemez. Pásztori gyengédséggel és testvéri szeretettel kell felismernünk, befogadnunk és oltalmaznunk azt a kis lángot, amelyet a Szentlélek gyújtott az éjszaka sötétjében.

Vannak helyzetek, amikor könnyű megélni a jézusi lelkületet és vannak olyanok, amikor félünk, megtorpanunk és inkább a világ lelkületét választjuk. A Szentlélek sohasem adja fel, mindig újrakezd velünk!