De ami Istenben van, az valóban azonos Vele: hiszen az Ő végtelen egyszerűsége nem tesz lehetővé megoszlást és megkülönböztetést. Ezért nem is remélhetem, hogy Őrajta kívül bárhol másutt megtalálom magamat. Végeredményben egyedül úgy válhatok önmagammá, hogy azonosulok Vele, Akiben ott rejtőzik létem oka és beteljesedése. Csupán egyetlen igazi feladat áll előttem, amelytől egész életem, békém és boldogságom függ: föl kell fedeznem önmagamat, miközben fölfedezem Istent. Ha megtalálom Őt, akkor megtalálom saját magamat, és ha megtalálom a magam igazi énjét, akkor megtalálom Őt.
Ez egyszerűnek látszik, de a valóságban mérhetetlenül nehéz. Sőt, ha magamra maradok, akkor egészen lehetetlenné válik. Igaz ugyan, hogy a magam eszéből is megismerhetek valamit Isten létéről és természetéről. De emberi erőmmel és értelmemmel nem tudok kapcsolatba kerülni Vele, birtokba venni Őt, pedig csak így fedezhetjük fel azt, hogy ki is Ő valójában és ki vagyok én Őbenne. Ezt egyedül sohasem tudjuk elérni. E feladat megoldásában nem segíthetnek sem az emberek, sem más teremtett lények. Az Egyetlen, Aki megtaníthat rá, hogyan találom meg Istent: egyedül maga Isten.