„Valának pedig ott némelyek az írástudók közül, ott ülvén és gondolván szívükben…” Kik vannak Jézus körül? Kritizáló farizeusok s közönséges, jó vagy léha emberek, tehát a tömeg, s végül hitben erős férfiak, kik a beteget hozzák s a ház tetőzetén át Jézus elé bocsátják; ők nemcsak jönnek Jézushoz, ők visznek is másokat. Hitük, szeretetük viszi az inaszakadtat. Krisztus az első, ki visz; Ő az „aquila provocans”, vállain emel; az apostolok, a szentek visznek, hordanak nemzeteket szívükben s vállaikon; a tanítók, szülők, jópéldát-adók szintén visznek fáradt, gyönge, gyáva lelkeket. Vigyük a gyengébbeket; öröm Krisztus elé hozni lelkeket. Vigyük előbbre a tudatlanokat, bűnösöket, az érzésteleneket; vigyük a gyónáshoz, az Oltáriszentséghez!
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 174-175. old.]