„Eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. Felelvén Simon, mondá neki: Mester, egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igéidre megeresztem a hálót.” (Lk 5, 4). Ha valahol, hát a lelkek körül igaz, hogy sokat fáradozván, keveset fogunk; óriási munkának kevés a látszatja. Saját lelkünk körül is ugyanezt tapasztaljuk. Nem szabad csüggednem; „nagy kötelesség s mély vonzalom kísér végig életemen”; Isten adta mindkettőt. Az eredménytelenség nagy kísértés ugyan, de e kettővel legyőzöm. A buzgóság megmegújuló intelmére én is azt felelem: „a Te igédre megeresztem a hálót”, meg, ahol s amikor s ahányszor akarod. Tudom azt is, hogy sok fáradalomnak csak évek múlva van sikere. Jézus s apostolai keveset láttak fáradozásuk eredményeiből, de tudták, hogy lesz a munkának gyümölcse. Istenért s Istennel dolgozva én is tudom ezt; tehát előre! Kitűnő lelkület, ha a sikertelenség nem bénít, mert a „mély vonzalom” Isten felé kísér.
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 172-173. old.]