Aki nem ad a tulajdonából, az idejéből, vagy legalább a szívéből, aki nem ad enni az éhe­zőnek, nem enyhíti a szomjazó szomjúságát, nem ad szállást a hajléktalannak, nem ad ruhát a ruhátlannak, nem látogatja meg beteg embertársát, nem vigasztalja és nem segíti az élet elesettjeit – az nem keresztény. Az áldozatnak valóságosnak kell lennie, nemcsak valami atyáskodó, leereszkedő gesztusnak.