„Ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Undok dolog szennyben elsenyvedni, lelki szennyben. Pedig ez a lelkek rettenetes sorsa… 40, 50, 60 éves szennyben! „Ha akarod…” ezt mondják a szentek s bűnösök egyaránt, megtisztíthatsz, vagyis erőteljesen ébredező, reaktív lelket adhatsz. S az egyiknek oly lelket ad, hogy a legkisebb szennyet sem tűri magán: elegáns; ezek a szentek. Másokban a lélek folytonos, de lassú tisztulást eszközöl; ezek a gyöngébb, de törekvő lelkek. Mások a lelket nem becsülték; szokásos bűnösök, visszaesők, kik gyönge, megrendült akarattal bukdácsolnak; az ilyeneknek kell mély hittel mondaniok: Ha akarod, ha akarod… a Te akaratod erő. De az Úr viszont sürgeti őket: csakhogy neked is „akarnod” kell; kegyelmet adok, de én is mondom: ha akarod, megtisztulsz!
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 174. old.]