A gyermekkorlátozás nem a szegénységgel, hanem a gazdagsággal van egyenes arány­ban. Régebben, mikor magától értetődőnek tartották a gyermekáldást, a családi háztartást így osztották be: ennyi kell a meglévő és várható gyermekekre, a fenn­maradót költhetem másra. Ma pedig így kalkulálnak: ennyi kell a lakásra, szórakozásra, reprezentálásra, s ha marad valami, nevelhetünk gyereket is.