Mindkét elem kell: evangélium és egyház, vagyis az evangéliumot a közösség kötelékében kell átélnünk. A vallás is szociális, mint minden nagy érdek, az abc-től kezdve a szentekig. A katholicizmus alapvető parancsa, hogy akarataink Isten akaratával s egymás közt egyezzenek az igaz élet megnyerésére és birtoklására. Föl kell használnunk e szent közösség kincseit s eszközeit s azokat a vallásos élet nélkülözhetetlen forrásainak tekintenünk. A Szentlélek most is, ezelőtt is mindig élt az egyházban s csodálatos lelki életet fejlesztett; a múlt élete nagy kincs, melyet kiemelünk s jelen életünk fejlesztésére fordítunk; mely kincs a szentek szelleme, a himnuszok, a régi énekek inspirált áhítata. Istent, Jézust, az igazságot, az életet keressük a múltnak életében éppúgy, mint szubjektív szent sugallatainkban. A szentekkel, a tradicionális szent közösséggel álljon s éljen lelkünk. Minél mélyebb belső életünk, annál harmonikusabban simul a jó és szent lelkek külső kötelékéhez. Ami legmélyebb s legfölségesebb, annak történelmileg s társadalmilag szervezve kell lennie. Azért hinni s élni akarok az egyházban, s nemcsak a jogot s a törvényt, hanem az élet bensőségének e gazdagságát akarom szemlélni benne. Istenem, ez ellen senkinek sem lesz kifogása, s ez könnyűvé teszi az engedelmességet a tekintély iránt is!
[PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Advent, 34. old.]